Pléhkrisztus: Budapest VIII. Koszorú utca

Ecce homo

Mindig úgy képzeltem, hogy pléhkrisztusos keresztet szegény ember vagy falu állít. Nincs pénz "rendes" szoborra, egy ügyeskezű mesterember megcsinálja maga, ahogy tudja. A festés persze gyorsan kopik, a bádoglemez is csorbul, görbül. Minden pléhkrisztus igazán egyedi, olykor esetlen, naiv műalkotás. Öregszik, sebződik, esendő, mint mi emberek, és néha újjászületik, mint az istenek.

Kondor Béla gyönyörű pléhkrisztus képe hívta fel a figyelmemet ezekre az útszéleken, faluvégeken álló csodákra. Valószínűleg emiatt is érzem inkább képnek, mint szobornak ezeket az érdekes sorsú alkotásokat.